A nappaliban Bobby és a fiúk lassan már minden könyvet fellapoztak, amit a házi könyvtár tartalmazott. Több mint fél óra kutatgatás után Dean már a homlokát dörzsölve dőlt hátra a kanapéban. A többiekkel ellentétben, ő már teljesen ki volt ütve. A kutatgatást sosem tartotta magához illőnek, az mindig a kis Sammy feladata volt. Bobby - látva a fiú reakcióját - becsukat az épp magánál lévő könyvet, és lerakta maga mellé a kanapéra, majd sóhajtott.
- Tippelek – szólalt meg Dean. – Szintén semmi. – Bobby bólogatott. – Ez több mint szívás. Sammy, nálad valami?
- Hát, nem igazán, de azért próbálok kombinálgatni.
- És mit eszeltél ki?
- Csak játszadoztam a gondolattal. Vegyük például Hope-ot.
- Igen? – dőlt előre Bobby a kanapén.
- Ugye azt már tudjuk, hogy 16 éves, viszont ennél többre kell, hogy képes legyen. Nem hiszem, hogy Jézushoz hasonló valakit kellene elképzelnünk, akivel majd várandós lesz.
- Hát akkor kit?
- Még nem tudom, de ahogy a mai démonokat meg angyalokat ismerjük…
- Lehet, hogy igazad van – szólalt meg Bobby. – Mi van akkor, ha ezek a természetfeletti lények mind őt akarják?
- Akkor nagy gáz van! – mondta Dean.
- De még mennyire - helyeselt az öreg.
- Muszáj lesz valahogy felkészítenünk – morfondírozott az idősebbik Winchester.
- Mégis hogyan? – kérdezte hüledezve Sam.
- Úgy, ahogy minket apa. Megtanítunk neki mindent, amit csak egy vadásznak tudnia kell. Holnap reggel már kezdjük is a kiképzést – mondta, majd egy csibészes mosoly jelent meg Dean arcán.
- Ez mind szép és jó, de mi van akkor, ha Hope ezt nem akarja? – tiltakozott Sam, de ekkor kinyílt a szobaajtó, és egy hang szólt ki a szobából:
- Benne vagyok! – felelte Hope teljes magabiztossággal, majd a fiúkhoz sétált, és haját copfba kötötte.
- Remek! – csattant fel Dean, majd felpattant a kanapéról, és elővette a zsebéből a kedvenc fegyverét. – Ha már itt van ez a kicsike – nézett a pisztolyra. - ... nagyon óvatosan kell ám vele bánni, például, ha…
- Dean, Dean, Dean – hadarta Sam. – Értem én, hogy imádod átadni a tudásod, de szerintem nem ez a legmegfelelőbb pillanat. Minden okés? – fordult Hope felé.
- Igen – mosolygott a lány. – Miért?
- Csak mert annyira vörösek a szemeid. Hihetetlen, hogy ez nektek nem tűnt fel – rázta meg a fejét Sam, majd Bobby-ra és Deanre nézett. – Sírtál?
- Nem, dehogy. – A lány még mindig mosolygott. – Csak kicsit erősebben megdörzsöltem. Valami miatt nagyon viszketett.
- Lehet, hogy allergiás valamire – vetette fel Dean.
- Akár – válaszolt Hope. –, de azért remélem, hogy nem – majd elmosolyodott.
- Értem. Szóval, Dean – fordult bátyja felé. – Jobb lenne, ha várnál reggelig a kiképzéssel.
- Ünneprontó – válaszolt Dean, majd keresztbe fonta a karját. – Bezzeg ha Cas itt lenne. – Dean, amint kimondta az angyal nevét, Castiel már meg is jelent a nappaliban.
- Dean… khm… - célozgatott Sam az angyalt megérdemlő bocsánatkérésre.
- Cas – fordult Dean az angyal felé. – Én nagyon sajnálom. Őszintén. Nem gondoltam komolyan.
- Erre most nincs időnk – vágott a fiú szavába Castiel, mire Dean minden szó nélkül elhallgatott. Nem csak ő, hanem a többiek is döbbent arckifejezést vágtak, kivétel Hope-ot, akit legbelül nem is érdekelte, hogy milyen hírt hozott az angyal. A puszta jelenléte megnyugtatta őt.
- Rendben, hallgatunk – szólalt meg Bobby.
- Az őszi napéj egyenlőség. Michael ekkor akar egy termékenységi rituálét végrehajtani Hope-on.
- Hogy micsodát?! – kérdezte döbbenten Dean. Az angyal kijelentésétől majdhogynem tátva maradt a szája. - És ezt mégis honnan..?
- Ez már nem titok többé. Gabriel látogatása szinte nyílttá tette a hírt. Már mindenki tud róla. Beleértve az embereket is.
- Az embereket? – hüledezett Sam.
- Igen, az embereket – válaszolta komoly hangon Castiel. – Persze először a lelkészeket érintette a hír.
- Ők meg gondolom, teleprédikálják a hívők fejét a sok baromsággal – jelentette ki idegesen Dean. - Na, és ahhoz mégis mit szólnak azok a szentfazekak, hogy az egyik drágalátos arkangyaluk meg akar rontani egy ártatlan lányt, ha?
- Félreértesz, Dean. Az emberek mindössze csak lelkesednek, hogy talán ez a gyermek megmenti majd őket a világvégétől. Michaelről fogalmuk sincs.
- Hát ez remek! – borult ki Dean. – Világvége? Már ez is? Egyre jobb.
- Kitől tudtál meg hirtelen ennyi információt? – kérdezősködött Sam. Bobby is feszülten figyelt.
- Az nem számít – válaszolta Cas, majd hirtelen az oldalához kapott, és felszisszent.
- De hisz te megsérültél – mondta ijedten Hope, majd az angyalhoz sietett, és közelebbről megnézte Cas oldalát. Ahogy félrehúzta a kabátját, szörnyülködve látta, hogy egy hatalmas, vérvörös folt éktelenkedik az angyal fehér ingjén.
- Ez semmiség – kapta ki Hope kezéből a kabátja szélét.
- Cas, ne hülyéskedj. Engedd, hogy megnézze – szólalt meg Bobby is, aki közben már kiszaladt egy törülközőért, és Hope kezébe adta.
- Nincs szükség rá, hogy… Áhh…
- Ezt most azonnal hagyd abba – parancsolt rá a lány aggodalmas tekintettel, majd ismét az angyalhoz sétált, és kezét a vállára helyezte. Dean szintén odament, hogy segítsen Hope-nak lefektetni Cas-t a kanapéra.
Dean óvatosan lesegítette húzni Castiel kabátját, így Hope közelebbről is megnézhette a hatalmas vérfoltot.
- Muszáj lesz kigombolnunk az ingjét is – szólalt meg Hope, kezében szorongatva a törülközőt.
- Cas, mégis milyen gyorsan gyógyulsz? - próbálta elterelni az angyal gondolatait Dean.
- Lassabban, mint hinnéd, ugyanis… áhh…
- Bocsánat – suttogta a lány, miközben már sikerült kigombolnia a véres inget. Ahogy felemelte a vékony ruhadarabot a sebről, Cas erősen összeszorította a fogát, és megpróbált nem törődni az oldalát égető fájdalommal.
- A sérülést egy angyalpenge okozta.
- Basszus, Cas. Lehettél volna óvatosabb is – szívta a fogát Dean.
- Mi az az angyalpenge? – kérdezte Hope, miközben törülközővel óvatosan megtisztította a seb kerületét.
- Az egyetlen olyan fegyver, amivel véglegesen el tudsz pusztítani egy angyalt – válaszolta Castiel fájdalmas tekintettel.
- És mégis kivel akadtál össze, hogy egy ilyen pengével támadtak rád? – kérdezte Hope.
- Csak egy kerubbal. Sajnos nem voltam elég gyors, hogy elmeneküljek. Amióta kitaszítottak a Mennyből, a kerubok szüntelenül azon vannak, hogy én oda még véletlenül se tegyem be a lábam. Eddig mindig sikerült megszöknöm előlük, de ezzel az alkalommal…
- Hát, Cas, nem mondom, hogy gyáva nyúl vagy, de a kerubokat azért kihagyhattad volna a buliból – idegeskedett az idősebbik Winchester.
- Dean, csak segíteni próbált nekünk… - fordult Hope a fiú felé. - … amit nagyon szépen köszönünk – mondta lágy hangon, miközben mélyen az angyal szemébe nézett. Sam a bátyjára nézett, majd elmosolyodott.
- Te meg min nevetsz annyira? – lökte oldalba Dean az öccsét.
- Mi? Hogy? Bocsi, nem figyeltem – köszörülte meg a torkát Sam.
- Örülök, hogy jó kedved van, Sam – mosolygott Hope Cas ápolása közben.
- Öhm.. már én is? – mutatott saját magára Sam. – Érzed, amit…
- Igen. Dean viszont még mindig egy kicsit ideges.
- És Bobby? – kérdezte Dean.
- Nála… hmm… sajnos nem érzek semmit. Azt hiszem, már elállítottam a vérzést. Viszont kellene valami fertőtlenítő. Valami, aminek alkoholtartalma van.
- Máris hozom – mondta Bobby, és már meg is fordult, hogy idehozza a vadászok italát.
Oh, az a bizonyos Jack Daniel’s! Amint Dean meglátta Bobby kezében az üveg whiskyt, nem bírta megállni szó nélkül:
- Komolyan, Bobby! Ilyen pazarló életmódot élni - majd megrázta a fejét.
- Remélem, ezt csak viccnek szántad – nézett a férfi a Winchester fiúra.
- Még szép – lökte oldalba Sam a bátyját.
- Naná – bökte ki végül Dean.
- Bobby, ide adnád? – szólalt meg Hope, Castiel mellett térdelve.
- Persze – majd átnyújtotta az üveg whiskyt.
- Ez egy kicsit csípni fog – figyelmeztette a lány az angyalt.
- Azt hiszem, már hozzászoktam a fájdalomhoz… áhh… - üvöltött fel Castiel, miután Hope egy kupica alkoholt öntött egyenesen a penge által vágott heg köré.
- Annyira sajnálom – rakta le az üveget Hope, majd ismét a törülközővel törölgette az angyal sérülését.
- Köszönöm – nyögte Castiel, mély levegővételek közepette. A lány nem szólt semmit sem, csak mosolygott, de közben érezte, amint az angyal mélykék szemei szüntelenül és minden zavar nélkül az ő arcát és mosolyát figyelik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése