(...)
Sam ámulattal pillantott a lányra, aki lassan lesétált a lépcsőn és sisakját a motorja ülésére rakta. A fiatalabbik Winchester még csak most vette észre, hogy Amy-n már nem az a ruha van, amit odabent láttak rajta. Igazi fekete motorosruhát viselt, haját lófarokba kötötte, de a tornacipőjéhez változatlanul ragaszkodott. Ahogy az utcalámpák fénye megvilágította a lányt, még Dean-nek is elállt a lélegzete a látványtól. Ösztönösen elfüttyentette magát, amit persze másodpercek múlva már meg is bánt. Elég volt csak az öccsére pillantania, aki szinte gyilkolni tudott volna a tekintetével. Amy a fütty hallatán hátrafordult és mosolyogva a fiúkra nézett.
- Már értem, hogy miért van minden lány oda értetek. Hallottam ezt-azt… - mondta kuncogva, majd egyenesen Dean szemébe nézett, aki csibészes mosolyával egyszerűen az őrületbe tudta volna kergetni az öccsét.
- Ne törődj Dean-nel. Tudod, csak próbálkozik – mondta a fiatalabbik Winchester olyan halkan, hogy szinte alig lehetett hallani, a lány mégis minden szavát értette a fiúnak. Lassan Sam elé lépett és olyan közel hajolt hozzá, hogy az orruk már majdhogynem összeért. A fiú visszafojtott lélegzettel figyelte az eseményeket.
- Tudom, Sammy – suttogta a lány, mire Sam lehunyta a szemét és már épp megcsókolta volna Amy-t, amikor Pamela hangos léptekkel megindult le a lépcsőn, egyenesen az Impala felé.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése