Ízelítő a 15. fejezetből

Kedves Olvasóim!

Ígérem, a 15. fejezet jövő héten fent lesz a blogon. :) Sajnálom ezt a kis csúszást, de erre a hétre most minden összejött...
Köszönöm, hogy türelmesek vagytok! :) puszi! 




(...)


- Azt hiszem, ezt hívják teljes kudarcnak – sóhajtott az idősebbik Winchester.
- Nem, bármit elviselek, de ezt az egyet nem! – csattant fel Bobby hangja a nappaliban. – Fiúk, már ennél nehezebb dolgon is átmentünk. Nem hagyhatjuk, hogy emiatt leblokkoljunk. Másrészt viszont azzal is egyetértek, hogy nem koncentrálhatunk csak erre az egy problémára. Ahogy Rufus is mondta, odakint szinte majdhogynem elszabadult a pokol, miközben mi Hope-ot próbáljuk megvédeni Michael-től. Talán… - majd hirtelen elhallgatott és pár másodpercnyi szünet után folytatta. - … tényleg hagynunk kellene, hogy Hope megtalálja önmagát – nézett Dean-re, aki helyeslően bólintott. – Nem tarthatjuk egyfolytában itt. És ami a legrosszabb, hogy igencsak keveset tudunk róla… néha kételkedem benne, pedig tudom, hogy nincs miért.
- Ez nem Hope hibája – tette hozzá Sam. – Már egy ideje Castiel-en gondolkodom…
- Cas? – kérdezte Dean az öccsére nézve. – Beszélnünk kéne vele. Még azt sem tudjuk, hogy honnan ismeri… ennyire. - majd a szobaajtó felé nézett, amely mögül egy árva szót sem lehetett hallani.
Castiel Hope ágya mellett ült, rezzenéstelen arccal, a térdére támaszkodva. Percekig mozdulatlan volt, néha még levegőt is elfelejtetett venni. Végül a hosszas hallgatás után tekintetét az égre emelte.
- Bocsáss meg, Uram, hogy nem teljesítettem méltón azt a feladatot, amit rám bíztál és hogy hűtlen voltam Hozzád… de meg kell értened. Nem hagyhattam… nem hagyhattam, hogy Michael… - sóhajtott az angyal. - Tudom, most dühös vagy rám és meg is érdemeltem, hogy végleg kitaszíts a Mennyből, de nem engedhettem… – bólintott az angyal, majd a lányra nézett. – A feladatom az volt, hogy megvédjem őt. Nem tudom miért, és mikor, de… egyszer csak minden megváltozott, más lett. És jött Michael, aki a leghűségesebb gyermekednek vallja magát, de lassan már ő maga lesz az, aki mindent sajátjának akar. Persze az is meglehet, hogy számomra ez az egész csak egy bonyolult történet, ami még megoldásra vár… és a Sors… teljesen érthetetlen dolgokat hoz elém.


(...)