Egy kis ízelítő

(...)

- A fenébe – nyögött fel halkan Hope, tágra nyílt szemekkel.

- Mi az? – kérdezte Dean és Castiel egyszerre.

- Nem tudom, de szerintem ez az a dolog, amiről Amy mesélt.

- Mármint?

- Nem hiszem, hogy ti ezt értenétek – pirult el zavarában a lány. – Öhm… el kell mennem mosdóba – majd gyors léptekkel átszelte a nappalit és becsukta maga mögött az mellékhelyiség ajtaját. A lány távozása után Cas értetlenül az idősebbik Winchesterre nézett.

- Ez amolyan női dolog – hadarta a fiú, majd levett egy poharat a polcról és a csapot megnyitván, vizet töltött bele. Ahogy belekortyolt a hideg vízbe, Hope kabátját gombolva jelent meg a konyha ajtajában.

- Te meg hová készülsz? – kérdezte Dean. – Lassan éjfél – nézett a karórájára.

- Muszáj vennem egy-két dolgot…

- Ilyen későn?

- Ha nem akarjátok, hogy tovább nyafogjak, akkor igen.

- Amy biztos telebeszélte a fejedet minden hülyeséggel – mondta félvállról az idősebbik Winchester.

- Tudod mit? Ha te így gondolod, akkor legyen, de én akkor is elmegyek és megveszem, ami kell – jelentette ki magabiztosan Hope.

- Aha – vonta fel a szemöldökét Dean. – És mégis miből?

- Maradt még egy kis zsebpénzem a nyári melóból.

- Ha ennyire nagylánynak képzeled magad, akkor menj. Én nem tartalak vissza. Viszont kíséret nélkül nem mehetsz el.

- Dean – toporzékolt Hope. Vajon meddig fogják még kislányként kezelni? – El tudom rendezni egyedül is.

- Castiel majd elkísér. – Dean akarva-akaratlanul elmosolyodott. Látta a lányon, hogy sikerült teljesen felbosszantania.  Hope durcás arcot vágott, majd egy Dean-nek szánt grimasszal kisétált a házból.


(...)