Dean, meglátván a lányt, megpróbált úgy tenni, mintha a kinti kis titkos találkát nem látta volna az előbb. Hope Bobby-ék láttán olyannyira meglepődött, hogy legszívesebben beszaladt volna a szobájába vagy vissza ki, Castielhez. Ugyanis abban reménykedett, hogy ha visszaér, még mindig italozgatva találja majd őket… de nem így történt. Dean, zavarba ejtő szokásaihoz híven egy igen kényelmetlen kérdést tett fel mindenki szemeláttára a lánynak:
- És hol van Cas? – vigyorgott az idősebbik Winchester. A lány nem válaszolt, helyette azonban Castiel lépett be az ajtón, mire Dean már száz százalékosan biztos volt benne, hogy Cas és Hope…
- Igen, Dean?
- Jó újra épen látni Cas – mondta Bobby.
- Igen, már valóban jobban érzem magam – mondta az angyal, amit Dean nem hagyhatott szó nélkül.
- Azt meghiszem. Egy nő érintése mindig csodákra képes – majd Hope-ra nézett, aki majdhogynem elájult, és érezte, hogy elpirul. Sejtette, hogy Dean látta őket a házon kívül, ugyanakkor remélte, hogy csak viccelődik, és hogy ennek semmi köze sincs a kint történtekhez. – És persze ne felejtsük el a gyógyító és valóban angyali lényed – folytatta Dean. Samnek fogalma sem volt, hogy miről hadovál a bátyja, így hát inkább megpróbálta elhallgattatni. Már csak azért is, mert látta rajta és érezte, hogy kissé több piát fogyasztott a kelleténél.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése