(...)
- Még fél óra és pihi – nézett a lány az ipod-jára. Futás közben levetette magáról a melegítő felsőjét és a derekára kötötte. – Még negyed óra – vett erőt magán Hope.
Az utolsó tizenöt perc olyan gyorsan telt el, hogy észre sem vette. Ahogy a patakhoz ért, a térdére támaszkodott és kifújta magát. Kihúzta füléből az ipod-ját és belerakta a nadrágja zsebébe, majd egy kidőlt, mohás fatörzshöz sétált, ami épp hídként szolgált a patak két partja között. Ahogy a lány a patak hűsítő vizébe mártotta a kezét, elmosolyodott, majd megengedte, hogy a zubogó patak vize kitöltse a tenyerében formált tölcsért. Végül megmosta arcát és egy-két helyen le is fröcskölte magát. Miután végzett és már teljesen felfrissült a patak hideg vízétől, az ipod-jáért nyúlt, de ekkor hirtelen halk ágreccsenés vonta el a figyelmét. Lassan lehajolt, mintha eligazítaná a cipőjét, de ehelyett egy, a bokájára felrögzített tőrt vett elő, majd hirtelen megfordult és támadója felé szúrt vele. A férfi épp időben fogta meg a lány csuklóját, majd a másik kezét is megszorította és erősen magához húzta.(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése