Ízelítő az 53. fejezetből

(...)

– Ugye nem…? – tenyerét a szájához emelte, és lélegzetvisszafojtva várta a férfi válaszát.

– Nem tudom pontosan.

– Nem kellene odamennünk hozzá?

– Cupido azt mondta, hogy várjunk itt. – Castiel épphogy kimondta az angyal nevét, egy lágy fuvallat lebegtette meg a lépcsőn szomorkodó lány szőkésbarna haját.

Katie egy másodpercre végigfuttatta tekintetét a ház előtt parkoló két, koromfekete Impalán, amik majdhogynem beleolvadtak az egyre mélyreható sötétségbe. Arcán egy halvány mosoly jelent meg, majd amikor ismét a csillagokra emelte kék szemeit, egy könnycsepp gördült le az arcán. Ebben a pillanatban egy középmagas férfi lépett ki a házból, kezében két félig tele pohárral. Dean Winchester volt az, kinek láttán Castiel nyugodtan könyvelhette el magában, hogy Gabriel most az egyszer valóban igazat mondott. Nem folyamodott semmi trükkhöz, hogy a szövevényes világában tartsa őket. Az idősebbik Winchester az egyik poharat a lány felé nyújtotta, aki egy pillanatra megijedt a fiú közeledésétől.

– Whiskey? – kérdezte sírástól rekedt hangján Katie.

– Alkalomhoz illő ital. – A fiatal lány az alsó ajkába harapott, elfojtva ezzel az újabb könnyeket, majd bólintott, és elvette Deantől a whiskyt.

(...)