Supernatural

Hope által megindított pályázatra

Írta: Stella Benett

Hello, a nevem Dean Winchester. Az én szemszögemből fogjátok elolvasni a Hope által írott 39. illetve 40. fejezetet. Kellemes olvasást kívánok.

Az egész történet a hastings-i szállodában kezdődött. Az angyalok Michael parancsát követve el akarták vinni magukkal Hope-ot. Crowley és démonai is erre a célra törekedtek. Ezt viszont nem hagyhattam annyiban. Meg kellett védenem Hope-ot és a kis csapatunkat. A csapattal mindannyian meg akartuk akadályozni, hogy Hope-ot magukkal vigyék. Míg Hope-ot és Cast biztonságba helyezték, addig küzdelembe vetettem magamat. Utasítottam Sallyt, hogy szóljon Sammynek, mivel segítségre volt szükségem. Ezek után Katiet és Andreát Crowleyra és démonaira küldtem. Míg magamat Michael angyalai közé vetettem. Szóval… a baj csak az volt, hogy egy angyalpengénk volt, de megoldottam a problémát. Küzdöttem az angyalokkal, míg erőm bírta.  Ekkor Rafael jelent meg hírtelen és nyakamnál fogva fogott meg. Nyakamat egyre erősebben és erősebben szorította, közben kis beszélgetést folytattunk.

Alig kaptam levegőhöz. Fogásából próbáltam szabadulni, de szorítása egyre hevesebb lett. Katie ekkor a földön heverő poros könyvvel teljes erőből fején ütötte az arkangyalt. Rafael ezután arcon csapott és a földre zuhantam. Nyakamon az arkangyal ujjnyomai látszódtak. Hihetetlenül égett az arcom és a nyakam. Alig kaptam levegőt is. Levegő után kapdostam, míg Rafael Katie-vel beszélgetett. Hirtelen Katie fuldokolva a földre rogyott. Ezután Sammy rohant oda hozzám. Szemében láttam a féltést és a kétségbeesést. A nyakamhoz nyúltam, ahol még mindig látható volt az arkangyal ujjainak nyoma. Sammy mindig engem nézett aggódva. Mondtam neki, hogy vigye ki Hope-ot és a többieket. Egy kicsit akadékoskodott, de adtam neki egy kezdő lökést. Ez után követte az utasításomat, én pedig öt angyallal próbáltam megküzdeni, kisebb nagyobb sikerekkel. Andrea és Sally az arkangyalokat golyókkal próbálták lelassítani. Katie a földön szenvedett még mindig Rafael hatalmától.

Ezután visszatértünk Bobby házához. Bobby nagy örömmel fogadott minket. Megölelt, majd háton veregetett. Ez a történtek után kissé fájt. Bobby észrevette mindannyinkon az eseményeket. Elmagyaráztuk neki a történteket és a dolgok elfajulását. Rafael olyan volt, mintha elszabadult volna benne valami. Bár eddig nem nagyon értettem meg az angyalokat. Mindenki fáradtnak látszott, mikor körültekintettem közöttük. Katie a Rafael által említett Celaeno felöl érdeklődött. Bobbyval megbeszéltük az esetet vele. Sallyék ekkor elmentek aludni az emeletre. Katie-nek mondtam, hogy neki is szüksége lenne egy kis pihenésre. Észrevettem rajta, hogy ez a Celaeno ügy nagyon felzaklatta. Katie mégiscsak a levegőre ment. Ezután Cas-re irányult a figyelmem. Michael azt mondta, hogy halandó lett. De ez majd pár nap leforgása alatt kiderül. Cas-re mosolyogtam, bár tudat alatt tudtam, hogy nehéz lesz számára a hamarosan elkövetkező pillanatok hadai. Szinte majdnem sajnáltam Cast. Arca merev volt, mindvégig a földet bámulta. Olyan volt, mint egy kisfiú, aki elvesztette a kedvenc maciját. Tudtam, hogy ez a halandóság nem jelenthet boldog pillanatokat.

Hetek teltek el az esemény után és kevés volt a természetfelettinek mondható dolgok listája. Nem nagyon zavarták meg életünk folyamát. Pár nyugis napunk volt, amelyet mi, vadászok elég jól kiélveztünk. Sam többször is elutazott Amy-hez és fiához, Tommy-hoz Montanába. Sallyék a siouxfalls-i roncstelepen szinte már otthon érezték magukat. Egy két praktikára meg is tanítottam őket, hogy meg tudják magukat védeni, ha lerobbannak egy járatlan útszakaszon. Esténként jól elszórakoztunk egy kis Jack Daniel’s mellett. Cast nagyon megviselte, hogy halandóvá vált. Óriási megpróbáltatáson esett át. Tudatára adtam a ruházkodással kapcsolatos témát, de Cas nem nagyon értette ezt a dolgot. Nem nagyon tudtam más öltözékbe bújtatni. A ballonkabát nélkül sehová sem ment. A második héten lehetett, amikor Cas beállt a vadászok sorába. Egy nap, asszem délelőtt a fürdőszobában volt. A fogkrémet és a fogkefét figyelte, de nem tudta, hogy mégis mire való. Láttam, hogy fogat akarna mosni. Így hát megismertettem vele a fogmosás rejtelmeit.

Hétvégén meglátogatott bennünket Amy, Tommy és Pamela. Megengedtem Tommy-nak, hogy vezesse az Impalát. Úgy értve, csak látszatból. Az ajtón belépve az Impala kulcsait csörgetve Tommy-ra néztem. Sammy kérdően tekintett rám, hogy nem viszem el őt sehová. Csak a látszat miatt volt a kulcs. Ismerem a kölyköket: imádják, ha csak a kormányt forgathatják. Sam kérdően tekintett rám: - Kölyköket? Sorolj fel legalább… -  De sajna nem tudtam. Cas-nek akartam egy oldalt mutatni, de Sam nem hagyta. Rohantam Tommy után, aki már a volán mögött várt rám.

Casteilre végre hatottak az öltözködési szokásim. Örültem annak is, hogy nemcsak kinézetileg, hanem lelkileg is sokat változott. Amíg Cas a gép előtt olvasgatott, addig elfoglaltam magam kint a szabadban. Katie a kocsiját mosta én meg kényelmesen ültem az Impalán, AC/DC-t hallgatva és közben énekeltem. Megkért, hogy vigyek neki egy vödör vizet és öntsem a motorháztetőre. Megoldottam. Egy vödörbe jó hideg vizet engedtem. Odavittem neki és megcsúszott a kezem, és pont a fejére öntöttem. Ettől dühös lett egy kicsikét. Nem bírtam ki röhögés nélkül. Bocsánatot kérve utána rohantam. Katie berohant az ajtón, hirtelen megfordult és szúrós tekintettel nézett rám. Katie haja és felsője csurom vizes volt. Röhögő görccsel küszködtem, mert akárhányszor mondtam neki, hogy sajnálom, nem bírtam ki. Utána akartam menni, de Hope elém állt és egy könyvet nyomott a kezembe. Elmeséltem neki a vödrös esetet. Mondtam neki, hogy véletlenül történt, de nem hitt nekem. Mondta, hogy vigyem fel Katie-nek a könyvet. Ő akarta felvinni, de ha én éppen arra tartok, akkor vigyem fel. Nagyon féltékeny volt Hope. Bár én is tudok pár titkot, amelyet tőlem sohasem fog megtudni.

Másnap reggel fáradtam ébredtem fel a könyvek között. Kis idő után leesett, hogy nem a saját ágyamban vagyok, de mire leesett, kis fáziskéséssel, nagy nehezen felkeltem és lementem a konyhába. Mindenki lent iszogatta már a kávét. Kávét akartam önteni magamnak. Mindenki nevetett, mikor beléptem a konyhába. Bobby megkérdezte, hogy mióta növesztettem bajuszt. Meg a virágokat is emlegették, de nem értettem egy mukkot sem abból, amit mondtak. Andrea mondta, hogy jobb lenne, ha megnézném magam a tükörben. Gyors léptekkel a födőszobában termettem. Biztosra vettem, hogy ez Katie műve. Visszaugrottam nagy mosollyal az arcomon a konyhában. Biztos is voltam benne, hogy Katie volt és igazam is lett. Mint mindig. Katie szerint nagyon jól állt nekem és a tegnapiért kaptam, amiért leöntöttem vízzel. Kiderült, hogy Andrea is szerepet játszott ebben az esetben, de ezek után sikerült kiderítenünk. hogy amazonokról van szó és hogy az az amazon Michael miatt volt Katie testében. Cas a könyvtárba ment Pamelával. Azt hittem, hogy egyedül ment. Le is toltam a többieket emiatt. Kicsit féltettem a halandóvá vált Cast. Közben a kávémat ittam. Kocsival vitte el Bobby Cast és Pamelát a könyvtárba. Amy, Tommy, Pamela és Sam visszamentek Montanába. Csönd lett a házban. Egy sört vettem ki a hűtőből, majd a tévé elé ültem és megfelelő filmet kerestem. Ez nagyon lefoglalt és élveztem a helyzetet, de valami mégis hiányzott. Besétáltam a konyhába, amely üres volt. A hűtőszekrényhez léptem, kinyitottam és a felső polcon pitét találtam, amelyen egy címke volt egy felirattal.

„Deannek Samtől. Csak vész esetén edd meg”. Úgy gondoltam, hogy ez elég vészes eset lehet. Úgyhogy vettem ki még sört hozzá és leültem a tévé elé. Minden megvolt most már, ami csak kelhetett. A tévé előtt ültem, pitét ettem és söröztem. Ezután nem tudom, mi történt, mert bealudtam.