Ízelítő a 47. fejezetből

(...)

- Az ott Katie – fogta meg Hope karját, hogy az üvegablakhoz húzza, majd szája széles mosolyra húzódott.

- Tényleg ő az – lépett közelebb az ablakhoz a lány is, hogy jobban szemügyre vegye Katie-t. -, de annyira más.

- Hát, jól kitett magáért, ha erre gondolsz – nyelt egy nagyot.

- Dean – bökte oldalba a fiút.

- Mi az? – fordult a lány felé.

- Ti ketten utáljátok egymást. Rémlik? Nem hinném, hogy ez ebben a világban is máshogy lenne – válaszolt összevont szemöldökkel Hope.

- De még azt sem tudjuk, hogy ki is ő ebben a… világban, ahogy te mondanád.

- Hát, csak egy módon deríthetjük ki – vont vállat, majd bátran bekopogott a műanyag ablakon, mire a bent lévők egy emberként hátrafordultak. Katie arcán szintén széles mosoly jelent meg, majd a számítógép előtt ülő lány vállára tette a kezét és kisétált a teremből.

- Jensen, Molly! – üdvözölte őket ugyanolyan hatalmas mosollyal.

- Kizárt, hogy Katie – súgta oda Dean-nek Hope.

- Katie? – A fiatal nőnek véletlenül sikerült meghallania a fiúnak szánt mondatot. – Ez nagyon kedves tőled, Hope.

- Hope? – vonta fel a szemöldökét Dean.

- Szívesen benne lennék egy kis szerepjátékban, de bármelyik pillanatban itt lehet Florence. Nektek pedig már a sminkesnél kellene lennetek illetve az öltöztetőknél. Ugye nem ebben a ruhában akartok a film előzetesében szerepelni? – kérdezte csípőre tett kézzel.

(...)