Ízelítő a 41. fejezetből

(...)

- Hát, most hogy mondod… - vont vállat kicsit idegesen. – Sam az előbb hívott, hogy pár napra Amy-ékkel marad, Cas pedig… fogalmam sincs, hogy hol lehet. Amióta megkaptam ezt az ügyet, azóta próbálom hívni, de semmi. Kicsöng, majd ahelyett, hogy felvenné, a hangposta kapcsol be –fújt egyet a fiú.

- Mmm, érdekes – hümmögött Bobby.

- És ami a legrosszabb, már mindenhol kerestem. Az egész házat felforgattam miatta. A lányok sem látták, Amy-éknél meg nem lehet. Ahhoz kocsiba kellett ülnie.

- Hope?

- Mi van vele? Ugye nem azt akarod mondani, hogy ő is eltűnt? – kérdezte felpaprikázott hangulatában Dean.

- Nem, dehogy! Isten ments! Csak egy ötlet volt.

- Ötlet? Milyen ö…? – majd hirtelen mintha valami megvilágosodott volna benne, hatalmas mosoly terült el az arcán és megveregette az idős vadász vállát. – Kösz, Bobby. – A férfi megrázta a fejét.

- De csak csendben.

- Pszt – fordult hátra Dean, majd lassan és halkan kinyitotta Hope szobájának az ajtaját. Az idősebbik Winchesternek fogalma sem volt róla, hogy mire számítson, de az a látvány, ami fogadta, mosolygásra késztette: Castiel arccal Hope felé fordulva aludt, átölelve a lányt, Hope pedig még mindig őrangyala mellkasán pihent.

(...)