(...)
- Kész vagy? – kérdezte kissé siettetve Dean.
- Igen – válaszolta a lány, majd Sam, segítségét felajánlva, elvette tőle a csomagját és mindhárman elindultak a szoba ajtaja felé.
- Hé! És velem mi lesz? – kiáltott utánuk Molly. – Én is veletek akarok menni!
- Nem! Te nem jössz sehová! – szólt vissza az idősebbik Winchester.
- Dean, ti menjetek. Majd én elintézem – jelent meg Castiel ismét az ajtóban, kinek hangjától Hope ok nélkül megborzongott.
- Hála az égnek, Cas – sóhajtott Sam, miközben a többiek már a folyosón voltak. Az angyal bólintott, majd elindult Molly felé. A lány kissé megijedt Castiel közeledésétől, végül felbátorodva megszólalt:
- Tudom, hogy mi vagy te. Nem tudsz nekem ártani.
- Nem áll szándékomban – felelt nyugodt hangon Castiel, majd megérintette a lány homlokát, mire Molly a karjaiba esett. Cas ölébe vette az akaratos lányt és az ágyra fektette.
A számítógép előtt ülő lány – aki mindeddig csak külső szemlélője volt az eseményeknek -, meglátván Molly ájulását, ijedtében összekulcsolta a kezét és imádkozni kezdett. Ezt meghallván, Castiel a lányhoz sétált és nyugtatóan a fülébe suttogta:
- Nem kell félned. Nem lesz semmi baj – majd az ő homlokát is megérintette és a fejét óvatosan az asztalra fektette.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése