Az utcákon nyirkos, hideg őszi szél fújdogált, amikor a Winchester fiúk –gondosan bezárva az ajtót- otthagyták a massachusetts-i motelszobájukat. Dean, kezében a táskájával elindult, hogy kinyissa a ’67-es Chevy Impala csomagtartóját. Sam utána kiabált, majd a küszöbről egyenesen Dean kezébe dobta a táskáját. Az idősebbik testvér mindkettejük cuccát bepakolta, Sam eközben az égre nézett és halkan így szólt:
- Cas, remélem, tudod mit csinálsz.
- Sammy! Jössz már? – kérdezte siettetve Dean. - Hamarosan kezdődik a tanítás. Ha lehetne, még azelőtt oda kéne érnünk.
- Értem. Persze – majd beült bátyja mellé a kocsiba.
Ahogy felmordult az Impala motorja, Dean elmosolyodott, majd az öccséhez fordult:
- Hát Sammy, ha ezt a napot túléljük, komolyan mondom, megiszok két üveg sört. – Sam elnevette magát.
- Ugyan már Dean, máskor is ugyanennyit iszol.
- De ez most más. Ennek legalább lesz oka. Igen nyomós oka…
Az utolsó mondat kijelentésénél Sam a bátyjára nézett. Nagyon jól tudta, mit érezhet most. Lisa és Ben jutott eszébe, akikre bármennyire is próbált vigyázni, annál jobban bajba keverte őket.
Dean számára ez a „mentőakció a kollégiumból” nem jelentett mást, mint hogy a múlt meg fogja ismételni önmagát.
Azt mondják, ha van családod, nincs miért aggódnod, hiszen mindened megvan: szeretet, bizalom és biztonság. De mi van akkor, ha bárhogy is próbálkozol, nem sikerül megvédened ezt a nagy kincset?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése