Ízelítő a 34. fejezetből

(...)

- Újra? Nem emlékszel mi történt akkor, amikor legelőször megidéztem? Majdnem megölte Crowleyt és az alakváltódat – ellenezte félelmében az ötletet a fekete hajú nő.

- Tudom – bólintott Michael. – Crowley-t még nem is bántam volna, hiszen Aleera is igencsak erős démon, de az alakváltó egy valóságos alfa. Nehéz volt ráakadnom, így valóban kár lett volna érte. Ő azonban csak Hope megtévesztésére kell. A hatalmára nem lesz szükségem, csak a képességére. Crowley-nak pedig a szimpla jelenléte is elég, hogy visszatartsa a lázadó pokolfajzatokat.

- Miért kéred mindezt tőlem? – kérdezte elhalt hangon Rebecca.

- Csak hogy emlékeztesselek, megmentettelek a kárhozattól boszorka és még örök életet is kaptál tőlem. Vagy talán jobb lett volna, ha hagytalak volna máglyán égni a salemi testvéreiddel? – emelte fel a hangját az arkangyal, mitől a nő arcára a halál félelme ült ki: szinte látta maga előtt sorstársait, akiket a falu lakói oly’ könyörtelenül mészároltak le.

- Sajnálom! Sajnálom! – szólalt meg könnyes szemekkel Rebecca. – Nem kellett volna kételkednem benned. Megteszek mindent, amit csak kérsz – válaszolta lehajtott fejjel.

- Helyes – majd szája félmosolyra húzódott. – Idézd meg nekem Matthew szellemét és parancsold meg neki, hogy Hope lelkiismeret furdalását felhasználva elérje, hogy a lány beleegyezzen a rituáléba.

- Ígérem, megteszek mindent – sóhajtott szomorúan a feketehajú nő.

- Kevesebb, mint három napod van rá. Bízom benned Rebecca – nyomatékosította, majd eltűnt.

(...)