Ízelítő a 28. fejezetből

(...)


- Vissza kell mennünk a motelba - szólalt meg a lány komoly hangon, majd Dean ruháiért nyúlt, mire a fiú mosolyogva felvonta a szemöldökét. - Öltözz fel!
- Miért is?
- Így... - kezdte zavarában a lány. Érezte, amint lassan elpirul. - ... nem tudok gondolkodni.
- Miért is?
- Az istenért Dean, ne hajtogasd már állandóan ezt a kérdést - rivallt rá Katie a fiúra.
- Jól áll, ha ideges vagy. Pláne akkor, ha egy kicsit még zavarba is jössz - mosolyodott el csibészesen Dean.
- Honnan tudod? Hisz nem is ismersz. Másnak tartogasd az e féle csajozós dumádat. - Az idősebbik Winchester felnevetett.
- Tudod, ezt már sok mindenkitől megkaptam az évek során, és valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy a végén nálam kötöttek ki. Ha érted, mire gondolok...
- Azt hiszem, most már biztos vagyok benne, hogy te vagy az a bizonyos Dean Winchester - rázta meg a fejét Katie.
- Az egyetlen és a pótolhatatlan - tette hozzá mosolyogva a fiú, majd neki állt, hogy felvegye az ingét és a dzsekijét.


(...)