(...)
- Na ez az, amire sohasem vennének rá - morgott Dean magában.
- Ezt meg se hallottam - jött Samtől a válasz, aminek hallatára bátyja egy grimaszt vágott. Sam elnevette magát. - Ugyan már Dean, Castiel okkal küldött ide minket.
- Jah, persze. Azért, hogy elhurcoljuk innét az állítólagos -ki tudja- milyen távoli unokatestvérünket. Mintha nem lenne elég gondunk így is.
- Bárhogy is lesz, velünk jön. Különben is, már mindent elrendeztünk. Akkor kellett volna nemet mondanod.
- Ezt most úgy mondtad, mintha én lennék a hibás még azért is, hogy a világra jött.
- Dean... én nem hibáztatlak semmiért sem, de akkor legalább hagyd abba a morgolódást, oké?
- Cöh... - majd vállat vont. - Remélem, tudod, hogy rengeteg dolgunk lesz vele. Bízom benne, hogy nem egy műkörmös cicababával lesz dolgunk.
A fiúk addig-addig vitatkoztak, míg a portás egy kissé csípősen meg nem szólította őket:
- Elnézést uraim! Csak beszélgetnek a nyitott ajtónál vagy esetleg be is fáradnak a kollégiumba?
Sam biccentett egyet, majd egy lépéssel már bent is voltak a fényben úszó előtérben.
(...)
Szia!
VálaszTörlésGondoltam, megteszem nálad az első kommentelést:) Érdekes sztorinak indul, már csak a szereplők miatt is. Imádom őket nagyon, meg a sztorit is:) Sok sikert kívánok a bloghoz, jó írást és sok olvasót:)
Puszi, Szatti
Ui.: én is köszönöm, hogy kitettél:)
Szia!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! :) Igyekszem visszaadni az eredeti szereplők stílusát. Huhh, remélem, azért sikerülni fog majd! Első fanfiction sosem könnyű.. ezért is szeretném jól megírni.
Puszi: Hope :)