Kedves Olvasóim!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig nem jelentkeztem, és semmilyen - mondhatni - életjelet nem adtam magamról illetve a történet folytatásával kapcsolatban. Először jöttek az ünnepek, amik alapból lekötöttek, aztán pedig az egyéb problémák... De nem akarok kifogásokat keresni. A lényeg, hogy készül már a következő fejezet, aminek hosszú idő után újra neki kellett kezdenem, és bevallom kicsit nehezemre is esett. Sikerült elég rendesen kizökkennem az írásból. Remélem, mihamarabb be tudom fejezni az 54. fejezetet, és fel tudom rakni a blogra!

Addig is, kárpótlásul szeretnék megosztani egy újabb ízelítőt a készülőben lévő fejezetből.

Még egyszer nagyon, de nagyon sajnálom a késést!

Sok puszi,

Hope

(...)

- Valamelyik szemétláda megölte a srácokat!

- Hogy!? - kérdezték a lányok egyszerre.

- De hisz a pánikszobába voltak zárva - szólalt meg Katie.

- Fogalmam sincs, oké? - fújtatott Dean. - De annyit tudok, hogy Hope...

- Azt hiszem, haldoklik - suttogta maga elé Castiel, majd hátrálva az ajtófélfának dőlt, lehajtott fejjel.

- Cas, figyelj rám! - ragadta meg a vállánál fogva a férfit a barátja. - Hé, hallod, amit mondok!? Most erősnek kell lenned.

- Dean - ért fel Bobby is a pánikszobából. Az idősebbik Winchester fiú az idős vadász felé fordult. - Meg tudjuk menteni.

- Komolyan? És mégis hogyan?

- Találtam egy igét, amivel megidézhetjük a Halált. Ő talán megmentheti Hope-ot. De csak is őt. Attól tartok, hogy a gyermek már halott.

- Amennyire a Halált ismerem, ingyen nem fog nekünk segíteni - idegeskedett Dean.

- De nem ám! - jelent meg Crowley néhány démon kíséretében, akik körülvették a nappaliban tartózkodókat. - Nekünk a gyermekre sokkal nagyobb szükségünk van, mint a lányra. Az Antikrisztus már nálatok van. Miért kell még egy csodagyerek? Mihez kezdenétek vele, hmm?

(...)