Ízelítő a 38 fejezetből

(...)

A fényárban úszó bálteremben, ami leginkább egy tükörteremre emlékeztetett, a vendégek kisebb-nagyobb társalgási csoportokat kialakítva, hol beszélgetve, hol pedig lassan andalogva hallgatták, ahogy a kis pódiumon egy fiatal lány Bonnie Tyler egyik híres dalát adja elő lassúzásra alkalmas változatban.

- Eddig könnyen ment – szólalt meg Dean, miután a portás fiú minden gond nélkül átlagos vendégeknek titulálta őket.

- Megkeresem Hope-ot – indult el Castiel a másik bejárat irányába, de az idősebbik testvér megragadta a karját.

- Várj, Cas, még ne – súgta oda neki. A férfi értetlenül nézett barátjára, hiszen mire várjon még? Ezért jöttek. Vagy talán nem? – Engedd, hogy megmagyarázzam. Mi most vadászok vagyunk, igaz? Mindannyian. Hidd el, én sem akarom húzni az időt, és egyből a keresésére indulnék, de el kell vegyülnünk és meg kell ismernünk a vendégeket. És itt most nem a barátkozásra gondolok – vonta fel a szemöldökét gyanús érzést sugallva a fiú. – Nem lepődnék meg, ha a mi kis drágalátos arkangyalunk egy-két igencsak természetfeletti „vendéget” is becsempészett volna a buliba. Azok után, hogy Crowley-val szövetkezett. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik sarokból minket figyelnek… vagy akár a táncparkettről. Bármilyen természetfeletti lény lehet. Tartsátok nyitva a szemeteket! Még szerencse, hogy hoztunk fegyvereket. Lassan már úgy érzem magam, mint James Bond. Csajok?

- Ez a kérdés most a kinézetednek szólt? – kérdezte szem forgatva Katie.

- Bármennyire is szeretném… de nem – sóhajtott, majd elnevette magát. – A fegyverekre gondoltam. Nálatok is minden rendben? – nézett Sally-re és Andrea-ra, most már komoly tekintettel.

- Szinte már az ujjaim között érzem a tőr hideg markolatát – szorította meg erősebben a retiküljét Andrea egy mosoly kíséretében, amiben a démonölő kés lapult.
(...)


U.I.: A következő fejezet remélhetőleg és egyben sajnos, csak a hétvégén kerül majd fel a blogra. Sajnos mostanában nem sok időm van. Nem csak az írásra, hanem másra sem. De tudjátok, hogy igyekszem, és remélem, hogy egy újabb izgalmas fejezettel térek majd vissza hozzátok! :)