A következő fejezet késése miatt hoztam nektek egy kis ízelítőt. :) Remélem, felkeltette az érdeklődéseteket. :)
(...)
- Mi volt ez az ide-oda ráncigálás? –
jegyezte meg az idősebbik Winchester, majd még meg sem várta a lány válaszát,
máris feltett egy újabb kérdést. – Ugye még nem kell pelenkáért futkorásznom a
boltba? – viccelődött Dean, ugyanakkor nagyon is érezte a kérdés súlyosságát.
- Férfiak – mondta szem forgatva Amy,
majd kikerülte a fiút, a konyhába sétált és elővett egy kisebb méretű edényt,
amit teletöltött vízzel.
- Valami rosszat mondtam? – követte a
lányt a konyhába. Amy, miután feltette a gázra melegedni a vizet, hátrafordult
és fölényesen Dean szemébe nézett.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyire
elhanyagoljátok ezt a lányt. A férfiak, meg a logikájuk – tette hozzá Amy.
- Én inkább arra a híres nevezetes női
logikára lennék kíváncsi – csipkelődött az idősebbik Winchester, amire Amy már
nem reagált. Néma csendben levett a polcról egy kis maroknyi szárított
borsmenta levelet, majd a forrásban lévő vízbe rakta.
- Hope nem terhes – szólalt meg pár
percnyi hallgatás után a fiatal nő, mire Dean felkapta a fejét.
- Hogy mi? Mármint… ez jó, de akkor mi a
baja? Talán beteg?
- Igen, de nem kell aggódnotok, nem úgy.
Tudod, a lányoknál ez természetes és most egy kicsit nehéz is neki, mivel senki
sem világosította fel igazán – majd célozgatóan Dean-re nézett.
- Na, ne! Ismerem ezt a nézést, ha
nőkről van szó. És különben is, ha nem látnád, én férfi vagyok. Nem az én
feladatom, hogy felvilágosítsak egy tinédzsert. Az a szülei dolga.
- Hogy te mennyire bunkó vagy, Dean! A
szülei…
- Halottak. Tudom. De én sem tudok
minden percben vigyázni rá. A francba is ezzel! A legrosszabb időszakát éli. Én
is emlékszem a tini időszakomra, okés? Néha még saját magamat is nehezen
értettem meg.
- Valami
gond van? – lépett be Dean végszavára Sam a konyhába. (...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése